Fábián László elmondta mi a helyzet Rióban

Kecskés István

Fábián László, a magyar olimpiai csapat vezetője már Rióban van, így hitelesen oszthatta meg brazíliai tapasztalatait.

– Milyenek az első benyomásai?

– Egyelőre két helyszínt láttunk – kezdte az 1988-as szöüli játékokon az öttusa csapattal olimpiai bajnoki címer nyerő Fábián László. – Elsőként a repteret, aminek szinte nyoma sem volt még akkor, amikor márciusban itt jártunk. Itt tapasztalhattuk, hogy a rendezők felkészültek a résztvevők fogadására. Mindenki otthonról hozza magával az akkreditációját, amit itt kell élesíteni egy regisztrációval. Gyorsan túlestünk ezen a procedúrán. Tegyük hozzá, hogy még kevesen voltunk, de remélem a nagy tömeg érkezésekor is ilyen profik lesznek a brazilok.

– Ha már reptér: egy olimpia esetében fontos a közlekedés. Rióban mi a helyzet ezzel?

– Jól jöttünk légikikötőből a faluig. Nagyjából negyven kilométer a távolság, amit nem egészen egy óra alatt megtettünk, vagyis erre sem lehet panasz. Sok az önkéntes segítő, akik tudják mi a dolguk és profin teszik is. A faluba érve is ellenőriztek minket, de itt is gyorsan tették a dolgukat.

– Az olimpiai faluról olvastunk már sok mindent. Nem tetszett az ausztráloknak és akad olyan cikk, amiben arról van szó, hogy a magyar csapat szállásával is van baj.

– Mi szerdán reggel értünk ide és azonnal elkezdtük a hat emeleten elhelyezkedő, negyvenkilenc apartman átvételét. Megnéztünk több, mint száz szobát és háromszor annyi fürdőt, ellenőriztünk mindent – vagyis az áramot, a hideg és meleg vizet, a bútorokat, az ajtókat, az ablakokat. Összeírtuk a hibákat és a helyiek azonnal elkezdték ezeket orvosolni.

– Mi volt a legnagyobb probléma?

– Leginkább a takarítás hiánya. Teljesen új épületekről van szó és a tisztításra nem volt már idő. Megkértük a helyieket, hogy fordítsanak erre nagyobb figyelmet és jöjjenek sűrűbben. Műszakihibák, vagy tárgyi hiányosságok csak elvétve fordultak elő, de ezek kilencvenkilenc százalékát már megoldották a szervezők.

– Van, aki azt mondja, hogy kicsik és puritánok a szobák.

– A helyzet az, hogy ezeket a lakásokat az olimpia után eladják majd. Tavaly, az Európa Játékokon Azerbajdzsánban a legkisebb szoba tizennyolc négyzetméteres volt, mert ott ehhez szoktak az emberek. Itt meg azt szeretik, ha egy háló kilenc-tizenöt négyzetméteres. Egy öttusázónak, akinek sok a felszerelése valóban nem nagy, de ez nem is egy luxusszálló, bár teszem hozzá ott sem mindig nagyon a szobák. A bútorzat valóban puritán, de bár soha ne lettem volna rosszabb edzőtábori körülmények között, amikor sportoló voltam...

Az olimpiai falu

– A képeken monumentálisnak tűnik a falu.

– Nem kicsi. Az étterem például kifejezetten nagy, mondjuk sokan is használják majd az ideiglenesen felépített könnyűfémszerkezetes épületet. De van itt buszpályaudvar és állítólag az itteni az olimpiák történetének legjobb poliklinikája. Hamarosan megérkezik ide a magyar egészségügyi csapat, s Dr. Balogh Péter vezetésével azonnal be is költöznek majd

– Mi lesz a feladat az elkövetkezendő napokban?

– Mielőtt megérkezik a sportolók nagy csapata fel kell térképeznünk a helyszíneket. Fel kell mérjük a távolságokat és tudnunk kell, hogy kinek mire kell odafigyelnie. Ki kell derítenünk, hogy mikor lesznek a technikai értekezletek, erről majd tájékoztatni kell a szakági vezetőket.

– Mit tapasztal abból, hogy kiemelt biztonsági intézkedéseket vezettek be a játékok idejére?

– A külső védelem olimpiai szintű, olyan amit sajnos most megkövetel a forrongó világ. A falu köré három, vagy négy sornyi kerítést építettek. Diszkrét, re látható módon jelen van a hadsereg is. Ugyanolyan beléptető rendszer van és ugyanaz a szigor a beléptetésnél, mint a reptereken. Mi például hoztunk az irodába két asztali zászlót, hogy otthonosabb legyen. Ezeket egy vékony rúd tartja. No ezeket kivetették és el kellett magyaráznunk, hogy mik azok, de amikor megértették akkor nem volt gond. Ezekért nem szabad haragudni, hiszen ez az én érdekem is.

– Sokan aggódnak a fertőző betegségek miatt. Az egészségügyi helyzet milyen?

– Szinte hermetikusan el vagyunk zárva mindentől, így szerintem ide nem juthat be semmi. Persze, ha valaki a dzsungelba megy, nem versenyezni, akkor beleszaladhat a megbetegedésbe. Még szúnyog sincs sok, így ezek sem hozzák a fertőzéseket. Tudomásul kell venni, hogy ez Dél-Amerika, nem Európa, ahol a védőoltásoknak köszönhetően megszűntek azok a betegségek, amitől itt sokan tartanak. Hangsúlyozom, hogy a versenyhelyszínekkel és a faluval ilyen probléma sem lehet.

– Szóval akkor lényegében minden rendben?

– Nem minden rossz és nincs minden borzalmas állapotban, ahogy ezt sokan mondogatják. Amit eddig láttam az messzemenőkig ellentétben van azzal, amit állítanak, akik szerint itt semmi sem jó. Nyilván van még mit tenni, de ez normális. Ugyanígy volt Athénban és Pekingben is. Amit javítani lehet, azt meg is oldják majd a helyiek.

Fábián László, a magyar csapat vezetője (Fotó: mob.hu)

– Szombaton indul útnak a nagy csapat. Mi lesz a feladata az érkezőkkel kapcsolatban?

– Sok embert és rengeteg csomagot kell behozni a faluba, segíteni kell azokat is, akik külső szállásra mennek. Este nyolc körül érkezik a csapat és jó esetben tízre a faluban leszünk és gyorsan el kell osztani a szobákat. Biztosan mindenki fáradt lesz, de remélem együttműködőek lesznek és akkor gyorsan megleszünk. Aztán meg jönnek az edzések és a versenyek, mi pedig minden segítséget megadunk ezek sikeres teljesítéséhez.

– Milyen szereplésre számít?

– Bizakodó vagyok! Remélem meg tudja mutatni a magyar sport az igazi erejét, még akkor is, ha nem várhatjuk a londoni kiugróan jó szereplés megismétlését. Bízom benne, hogy azért a közelében tudunk lenni a négy évvel ezelőttinek, mert az nagy dolog lenne. De már önmagában az is az, hogy a sportágak kétharmadában a versenyzőink ki tudták harcolni a részvételt.

 

https://rio2016.blogstar.hu/./pages/rio2016/contents/blog/29030/pics/lead_800x600.jpg
 
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?