Paralimpia: a 2024 kandidálás sorsa is múlhat a riói szereplésen

Minden idők második legnépesebb küldöttségével képviselteti magát Magyarország a szeptember 7-én kezdődő riói paralimpiai játékokon. A kvótát szerző sportolók vasárnap tettek esküt a Nemzeti Színházban. Az ünnepélyes aktus után Szabó László, a Magyar Paralimpiai Bizottság (MPB) elnöke beszélt az előkészületekről, az éremreményekről és az immár a paralimpiai mozgalmat is sújtó doppingproblémákról.

–  Elnök úr, egy kőkemény kvalifikációs sorozat végén 43 versenyzőnk utazhat Rióba. Elégedett a csapat létszámával?

– Maximálisan. Létszámát tekintve ez a második legnépesebb magyar paralimpiai csapat, de a kvótaszámot illetően a legnagyobb. Sydneyben indulhatott csupán több versenyzőnk, de a 2000-es játékokra csapataink is kijutottak, azaz a kisebb kvótaszám ellenére lehetett népesebb a delegáció. Sajnos, Rióba egyetlen csapatunk sem kvalifikálta magát, most minden sportolónk egyéni indulási jogot szerezett. A létszám ugyanakkor felelősséget is jelent, hiszen egy nagy létszámú csapattól sok érmet vár a közvélemény, és Londont nem lesz könnyű felülmúlni.

– Mielőtt a várakozásokról beszélnénk, ejtsünk szót arról, hogy Rio egy meglehetősen viharos olimpiai ciklust zár le a hazai parasport történetében. Közismert, hogy a bírálatok kereszttüzébe kerülő Gömöri Zsolt távozása miatt 2015 júliusában elnökváltásra is sor került az MPB-ben. Befolyásolta-e mindez a sportolói előkészületeket?

– Megítélésem szerint nem. Egy évvel ezelőtt ért az a megtiszteltetés, hogy az MPB elnöke lehettem, s az elnökváltás kapcsán a közvélemény is értesülhetett a szervezet addigi problémáiról. Azt a korszakot már lezártuk, a szponzorok bizalmát visszanyertük, sőt új támogatói lettek a paralimpiai bizottságnak.

– Vagyis adottak voltak a feltételek a nyugodt felkészüléshez?

– Igen. Minden év elején egyeztetjük a szakágvezetőkkel, szövetségi kapitányokkal, hogy arra az esztendőre mi mindenre van szükségük az eredményes munkához, gondolok itt edzőtáborokra, versenyrészvételekre vagy éppen eszközvásárlásokra. Ez nyilvánvalóan egy alkufolyamat, ám amiben megállapodunk, azt a paralimpiai bizottság ütemezetten teljesíti is.

– Mennyire zavarhatta meg a fejeket, hogy az utóbbi hetekben hirtelen megint téma lett a paralimpikonok jutalmazása? Egyáltalán: kérdés-e ez a kérdés?

– Egy olimpikon vagy paralimpikon három forrásból kaphat támogatást. Az eredményességi jutalom akkor jár, ha valaki 1-8. helyezést ér el a játékokon. London óta úgy szól a jogszabály, hogy a paralimpiai érmes az azonos színű olimpiai medált szerző versenyző jutalmának a felét kapja meg. Az életjáradék a betöltött 35. életévtől élete végéig jár minden érmet szerző olimpikonnak és paralimpikonnak, az összegszerűségben e téren nincs különbség . A Gerevich-ösztöndíj az olimpiai, paralimpiai ciklus során jár a legméltóbbaknak. E területen az MPB sokat lépett előre, jóval nagyobb a keresztösszegünk, mint eredetileg volt, de még mindig nem elég nagy, van tehát még tennivalónk. Azt mondhatom, hogy a pohár félig teli: van olyan terület, ahol sikerült az egyenlőséget elérnünk, de akad, ahol még nem.

– Térjünk akkor vissza a riói reményekhez. Londonból négy éve két arany-, hat ezüst- és hat bronzéremmel tért haza a magyar paralimpiai csapat. Aláírná-e ezt a szereplést 2016-ban is?

– Londonban nagyon magasra került a mérce, azt nehéz, szinte lehetetlen lesz felülmúlni. Ráadásul a tengerentúli játékokon mindig nehezebb helytállni, ez az olimpikonokra és a paralimpikonokra egyaránt érvényes. S akkor még nem beszéltem arról, hogy a parasportban az egész világon robbanásszerű fejlődés megy végbe. Olyasféle folyamat ez, mint amely az olimpiai mozgalomban a hatvanas évek végén, a hetvenes évek elején zajlott le. Olyan országok lépnek színre, amelyeket korábban az ép sportolóikról sem ismertünk, a fogyatékos versenyzőikről pedig végképp nem hallottunk. Globálisan ömlik a szponzorpénz a parasportba, s különösen a távol-keleti országokban az állam is elképesztő összegű segítséget ad a paralimpikonok felkészítéséhez.

– Nemcsak a pénz jelent meg a parasportban, hanem ezzel együtt a doppingkérdés is. Az orosz csapat például egyáltalán nem indulhat Rióban. Hogyan kezelhető ez a problémakör?

– Egy hosszabb beszélgetést is megérne, miként megy majd át a paralimpiai mozgalom a következő hónapokban egy nagyon komoly paradigmaváltáson. Ennek csak egyik szelete a dopping. Ami az oroszokkal történt, igencsak elgondolkodtató. Egyrészt, mert esetükben a kollektív bűnösség elvét alkalmazták a döntéshozók. Harmincöt parasportolójuk bukott meg, ehhez képest 267 versenyzőt zártak ki a játékokról. Másrészt a doppingellenes küzdelem, és az ezzel járó sportdiplomáciai és egyéb erőfeszítések erősödni fognak. Mi magyarok is komoly presszió alatt leszünk. Fel is hívtam a versenyzőink figyelmét rá, hogy már Rióban is szigorú ellenőrzésekre számíthatnak. A doppingprobléma tehát önmagában is nagy változásokat hoz, és akkor még a sportdiplomáciáról, a nagypolitikáról, a pénzről és a 2024-es kampányról, amelynek során  kis országként három nagyhatalommal, Olaszországgal, Franciaországgal és az Egyesült Államokkal versengünk a rendezés jogáért, még nem is esett szó.

– Az olimpiai csapat riói fellépése előtt elhangozott: a 2024-es kandidálás okán nem csupán az eredményesség lesz fontos, hanem a versenyzőink viselkedése, a csapat arculata, az, hogy milyen összbenyomást kelt a delegációnk. Érvényes-e mindez a paralimpikonok esetében is?

– Szekeres Pál mondta, aki a kerekesszékes vívás versenyigazgatója lesz Rióban: az olimpiai/paralimpiai pályázatot önmagában nem lehet megnyerni egy jó paralimpiai fejezettel, de el lehet veszíteni egy rossz paralimpiai résszel. Nagyon figyelnünk kell arra, hogy a világ sportdiplomáciájában a paralimpia lényegesen elismertebb és elfogadottabb, mint Magyarországon. Ha ezt nem tartjuk szem előtt, nagyot hibázunk.

https://rio2016.blogstar.hu/./pages/rio2016/contents/blog/29802/pics/lead_800x600.jpg
 
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?